József Attila

(VERSEM KOMOR...)

Versem komor, félelmes bajtárs,
A jaj-mezőn, ha nagy a zajgás
Lábai vígadozva jönnek,
Mint Noé végén vízözönnek.

  Súlyátul görnyed gyáva szív:
  Sarkát keményen odanyomja,
  Kegyelmet pallósára hív
  S botor fülekhez nincs pardonja.

Ilyen legénnyel bizakodván
Győztesen állok minden tornán,
A senkiket hadakba lássam:
Megvédjük egymást én s bajtársam.

  Bátor. De félek egytül én:
  Ha szálló pihe napsugárban,
  Csak, versem nagy szemed tüzén.
Meg kell tagadni bús bajtársam.

1923. márc. 11.