Juhász Gyula

Az én magányom

A föld királyai előtt kevélyen
És magasan fönn hordom a fejem,
Egy istenem van: a lelkembe mélyen
És magamat csak hozzá emelem.

Szolgáljatok ti múlandó uraknak,
Az öröm asztalánál üljetek,
Nem e világból van az én hatalmam
És gyönyöröm, ha a szívem beteg.

Egy nagy, magányos élet tiszta gőgjét
Mint koronát, úgy hordja homlokom,
Tekintetem a végső ormokon.

De minden harcok minden elesőjét
Megbékülő szívemhez emelem,
A szenvedő mind egy testvér velem!