Juhász Gyula

Betegszoba

Az óra áll és én hallgatva fekszem.
Künn néha fény van, néha mély homály.
Nagy szekerek vágtatnak át a csenden.

Ijedten rezzen össze vén szobám
És néha gyertyát gyújt valaki halkan
És nem tudom, hogy későn vagy korán?

Csak érzem, szörnyen egyedül maradtam,
Meghalt a hír és elhagyott a párom...
De íme, könyvektől nehéz a paplan!

Könyvek, első szerelmem e világon,
Könyvek, ti hoztatok mindent nekem,
Felejtést és vigasztalást e tájon!

Most is, hogy tűnt kéjektől ég szemem
És csalódásoktól tépett a lelkem:
Gileád írját adjátok nekem!

Anatole France, ó mosolyogj helyettem!