Juhász Gyula

Boldog halottak

Kövéren áznak a komor barázdák,
A hantokon a záporszem kopog,
A fakeresztek gyökerét kivájják
A nagy esők, borús vakondokok.

A bronz rozsdállik és mállik a márvány,
Hulló levél zúg, őszi förgeteg,
Tenger vizet hány a csatornasárkány,
A korhadt fejfa sárba hempereg.

A varjak fázós ázottan kerengnek,
A süppedt sírok, mint dőlt búzarendek,
Miket rohadni hágy a háborús gyász.

De lenn, fekete éjben, földi mélyben
Örök nyugodtan és örök fehéren
Pihen a pandúr és a lesipuskás.