Juhász Gyula

Borulásos órán

Az üdvösségből mindig kitagadva,
Fáradtan léptem csüggesztő utakra.

Pusztaság pacsirtájának születtem
És viharok vándormadara lettem.

Másoknak nyitja kertjeit az élet,
Enyém csupán egy hervadó vidék lett:

Emlékek avarában járok egyre,
Felejteni tanulva s nem felejtve.

Ó gyér emlékek, elomló bokréta,
Szívem csaló igézet vonja néha:

Az Élet nagy, szabad útjára lépni,
Nyíló rózsáit nyíltukban letépni!

Mámoros lenni új üdv mámorától
S nem hamvadozó emlékek torától.

Ó, de szívemben valami megsajog,
Kudarcok árnya, múltak árnya borong,

Tilos üdvösség és tűnő igézet!
Fölöttem szédítőn átrobog az élet!