Juhász Gyula

Copernicus

Az égre néz és astrolabiummal
Számítja ki: mily messze s mily nagyok
A magasságban estenden kigyúlva
Reánk lenéző büszke csillagok.

Az égre néz és ő már tudva tudja,
Hogy gőgös földünk is csak csillag ott,
Ki pályáját örök törvényre futva
Szolgálja a királyi, ős Napot.

Az égre néz és lenn a földi lárma
Tovább zajong és dúl a háború
S az özvegy, árva mind oly szomorú.

Sok század tűntén thorni csillagászra
Jön thorni győző s míg a föld forog,
Túrják tovább komor vakondokok.