Juhász Gyula

Dér

Éveknek súlya nem mindig teher,
Sok ember lassan mindent kihever.

Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye, csak emléke már.

A sír felé szép, nyugalmas az ut,
Az élet úgyis szomorú s hazug.

*

De vannak, ó de vannak ám sokan,
Akikben még vágy, álom is fogan.

A testük ifjú, ám lelkük beteg,
Húsz kurta évvel immár öregek.

S nem lakomáztak mámorok torán,
Nem tékozoltak el mindent korán.

Csak... Szívüket kora dér lepte meg,
Tavasz van és a lelkük didereg.

Szeretnének szeretni, élni hej!
S valami súgja, hogy már menni kell!