Juhász Gyula

Dugonics oszlopánál

Sírodhoz, Dugonics, szent öreg, eljöve
Új kor énekese s tiszteletét teszi
És hogy zöld laurus fonja be hamvadat
Örvend néki egész szive.

Karcsú, bús obeliszk tör föl az égre itt,
Mint nagy lelked, amely túl homokon, poron
És túl parlagon is, új Helikon fele
Szállott, vitte a nemzetet.

Áldott vagy, Dugonics, szent öreg, oszlopod
Oltár lesz, valamíg Hunnia térein
Árpád nemzete él s virtusa megmarad
S lelkét nem lepi durva rög.