Juhász Gyula

Egy öreg költő írja ezt:

Irodalom. Ők még ujjongva mondják
És életüket ráteszik szegények.
Irodalom. Ó szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet.
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
Irodalom. Ó ifjak bús merése,
Ó mohó, bohó, balgán rohanó had.

Én jól tudom már s bölcsen nézem őket,
Vén bölcsesség, mely szürke szemfedő lett!
Ó régen én is, én is érte éltem,
Örök művészet, váram és erényem!
Örök művészet, versek, újra versek
És mindig versek, míg mások szerettek,
Szereztek, vettek, éltek és akartak!
Irodalom. Ó keskeny börtönablak,
Melyen keresztül a szép völgybe néztem,
Hol sírva várt rám özvegy, árva éltem.
Irodalom. Megöltek és nem éltem.