Juhász Gyula

Epitaphium

Antik mértékű verseknek méla zenéje
- Méltó zengeni őt, sírva dalolni porán.
Római férfiakat követett ő szent kötelesség
- Nyílegyenes ívén, mely a magasba suhant.

Három pajzs övezé lelkét, mely száz vihar ellen
- Bölcs derüsen s dacolón biztos erőivel állt:
Isten igazsága, ember joga, földje szerelme,
- Értük szüntelenül fáradozott, amig élt.

És amikor delelőn legszebb ormára elindult
- Élete napja, irígy sors keze lökte le őt.
Sírja fölött virraszt hálásan mind a tanítvány
- S a lebukott lobogót új diadalra viszi!