Juhász Gyula

Fekete gyász

Mi másnak görnyesztő keresztje voltál,
Nekem te koszorúm vagy, fájdalom.
Mi másnak sírok orma, nekem oltár,
Hol bíboros sebekkel áldozom.

Súlyos palástod fekete-ezüstjét,
Mint pluviálét ünnepen a pap,
Úgy viselem s a szegek és a tüskék
Helye ragyog, mint a napsugarak.

Tört szívemet, mint tündöklő paténát,
Egekbe tárom és tömjén helyett
Magasba küldöm köszöntésemet:

Szent szenvedés, te égi, földi Cézár,
Halálba induló fiad dalol
Bú és magány mély boltíve alól.