Juhász Gyula

Forel Ágostonnak

Már oszlik, mint sötét köd,
A véres, tompa mámor,
Mely e világra hullott
S ötödfél szörnyű évig
A tébolyt hozta nékünk!
Már az agyak homályán
Derengni kezd a hajnal,
Egy emberibb jövendő
Kijózanult világa.
A roppant kevesek közt,
Kik tiszta öntudattal
Látták a balga rontást,
Te végig ott maradtál
Jövendő orvosának,
Tanító mesterünknek!
Fogadd üdvözletünket,
Kik téged ünnepelvén
Az Embert ünnepeljük,
Az Embert, aki alkot
Az élet és igazság
Békés, szent műhelyében,
Keresve ismeretlen
Titkát örök erőknek,
Hogy ezután e földön
Ünnep legyen az élet
És mámor az igazság
S ember legyen az ember,
Szabad és boldog. Ámen.