Juhász Gyula

Géza király

Tündöklő víziók visszfénye ég szemében,
E nagy árnyékvilág oly szomorú neki.
Barátai: sápadt martírok lelkei,
Akikkel társalog zimankós, barna éjben.

Rá vár a korona, e gyémántterhes ékszer,
Mely szédülő fejét vaspánttal átszorítja.
Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya,
Csataszomjas lován megvívni ellenével!

...A püspök hangja szól, a mély orgona búg
És kondul a harag s ő érzi, mily hazug,
Mily balga és hiú ez a világi lárma

S amíg a korona érinti homlokát
Kék tömjénfüstön és misztikus árnyon át
Mosolygva hallgat a szeráfok kardalára!