Juhász Gyula

Görög elégia

Állok sírva, dalolva, árván,
Az Akropolis romjai alatt,
A Partenon törött tövében,
Míg élet és idő száll és szalad.

Ó Akropolis, dicső jón ég,
Ó Partenon, szép szűz öröm,
Most mérges már nyila Erosznak
S utánunk egy jöhet: a vízözön!

Most törött torzó már Apolló
És Afrodité teste csonka már -
Párkák kezében gyors az olló

És seprű Dionizosz bora már.
Hideg a márvány és merev a forma
S a szél nagypéntek siralmát dalolja!