Juhász Gyula

Gyász

Egy régi térkép fölé hajolok ma:
Ez Ádria, ez a Kárpátok orma.

Ez a Tisza, a magyarok folyója,
Ez itt a délibábos régi róna...

Egy ódon könyvben lassan lapozok ma
S eltévedek a távol századokba.

És verseket idézek húnyt szemekkel,
Arany, Petőfi, zengő, messze tenger!

Rodostó, Döbling, Majtény és Világos,
Minden sötét lesz és a vége gyászos.

Szemünk kialszik és kihúny reményünk
És oly halálos bánat az, hogy élünk.

Magyar vagy-e? kérdik még néha tőlem.
Csitt! Lassan lépjetek a temetőkben!