Juhász Gyula

Ibolyka II.

Nagy csuda este varázsos lelke
Borít be Téged puha varázzsal.
Szemedben vágyó száz álom szárnyal
Napfényvilágba el, messze-messze.
                    (Magyar)

Nagy csuda esne, mondd kis leányka,
Ha észrevennél a hátad mögött,
Esténként négy bús furcsa ördögöt
Homály-tükörben, becsukva, bezárva?
                    (Terescsényi)

Egy pillanatra nézz csak hátra, ránk
A félszegvágyú, kócos vén fiúkra,
(Pokol tornácán négy sötét figura.)
Te szép, te tiszta... álmodott aránk!
                    (Gács)

A hegedű most fölzokogva ujjong,
A vágy és bánat dallammá remeg,
A szívünk végre kicsordul a bútól:
Fogadd e négy piros, szent serleget.
                    (Juhász)