Juhász Gyula

Ibolyka III.

Finom füvekre, kékellő virágra,
Szép ibolyákra gondolunk mi négyen,
És úgy ülsz itt, a kávépalotában,
Mint ibolyácska, mohos fák tövében.
                              (Terescsényi)

Aranynak hamvas, árnyalt barna színe
Meleg foltokká mélyül a hajadban...
Ó, merjem-e leírni? ... szív a szívre
Vonhatlak-e majd egy szent pillanatban?
                                        (Gács)

Szegény, szomorú költője a vágynak,
Bús muzsikása bánatnak az éjben,
Holdamnak nézlek, hova árva, fáradt
Panaszom fölszáll és fájó reményem.
                                   (Juhász)

Onnan tekints rám, fáradt vándorára
Az életútnak; enyhülést remélek
Én, aki járom, csudát várva-várva
A biztatástól: "Nézz rám: szép az élet!"
                                   (Magyar)