Juhász Gyula

Ibolyka IV.

Virágszirom fehére, puhasága
Villog, vakít lányos, gyöngéd nyakán...
Ó, mért fordít hátat felém a drága?
Édes kis arcát mért nem láthatám?
                                   (Gács)

Csak a tükörben, mint hattyú a tóban,
Ring arca mása, a halvány való.
És a tükör fölszikrázik ragyogva,
Mert szeme tűz rá, a fölcsillanó.
                                   (Juhász)

Fejét szép, fényes glóriába vonja,
Villanyvilágban villogó haja
És homlokán sötétlő bársonyszalag,
Mint napsugárban egy kis éjszaka.
                                   (Magyar)

S ha rádvilágít aztán nemsokára
Az éjszakában forró napsugár,
A kávéházi öreg poétákra
Is gondolj néha-néha kisleány.
                                   (Terescsényi)

1920