Juhász Gyula

Jönnek-e még?

Nagyon sok szép csodát, nagyon sok mély csodát
Bámultak szemeim, e nagyok és e mélyek
S az élet, e csoda, előttem oly sekély lett,
Mint agyontaposott, megúnt, fakó brokát.

Mozgófényképeit rövidlátó szemekkel
Könnyezve nézem én és zaja fáj nagyon.
Melódiáit vén verkliktől hallgatom
És fázós ébredést hoz nékem mind a reggel.

Jönnek-e még napok, melyek üdítve jönnek,
Tavaszok viharát hozván a szenvedőnek,
Kacagó kék eget, aranyos hajakat,

Pán édes fuvoláját, szüzek víg énekét?
Jönnek-e még napok, melyek a nap alatt
Új csodát hoznak és új örömök egét?