Juhász Gyula

Jubileum

Húsz éve repült Blériot először,
Húsz éve zuhantam le a magasból.
Húsz éve Blériot egekbe szállt,
Húsz éve a pokolba buktam én.
Húsz éve tart ez örökkévalóság.

Mert színésznőbe voltam én szerelmes,
Ki hitegetett és kijátszott engem,
Mint ahogy illik és ahogy szokás.

Még emlékszem a roppant diadalra,
Mikor egy világ ünnepelte hősét,
Milliók ujjongtak a levegőbe.
És akkor engem egyet milliókból
Fojtogatott a rettenetes érzés,
Hogy nem tudok már többé szállani,
Csak zuhanni a mélybe és az éjbe,
Az utálatos semmi vak ölébe,
Míg elborít a szégyen, a kudarc,
A fagyos és a férges feledés.

Húsz éve nincsen számomra remény.