Juhász Gyula

Két gyerek sírjánál

A temetőben egy csöpp hant alatt
Két apró testvér, némán alszanak.

Zöld deszka sírjuk, kis kert az egész,
Bús violájuk a kék égre néz.

Mellette pad van, hol pihenni jó
És hallani, hogy riog a rigó.

S az élet felé nézni szelíden,
Mely zakatol, mint néha a szívem.

Itt a halál is árvácskavirág
És boldog béke völgye a világ.

Az élet álom, bús, rövid varázs
És víg majális a föltámadás.