Juhász Gyula

Lobogó

Mint jó harcos az utolsó rohamban,
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.

Lobogj, lobogj és csókold meg a napfényt,
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.

Lobogj, lobogj, nemrég még harcok éke,
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.

Reád hímezte boldog, büszke lelkem
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,

Takard el az ifjaktól balga hősét.