Juhász Gyula

Magyar fohász

Hosszú virrasztás éjén emeljük szívünket
Istenünknek trónusához:
Ó életünk ura, magyar hazánk nagy Istene!
Hozzád zokog ma hódolva új zsolozsmaszónk!
Hallgass meg Isten s hajolj felénk.
Ó mily szép és nagy volt, hatalmas volt szép hazánk.
Zászlónkat lengette dicsőség, szerencse.
De jaj, jaj, vihar jött, földrengésnek szörnyű vésze.
S azóta a porban eltiporva csak kesergünk.
Régi nagyság, régi épség távoli délibáb.
Most: nincs reményünk, csak Tebenned, örök élet kútja!
A Kárpát ormát, a tenger árját add vissza már, add vissza már!
Erőnk Te vagy, jövőnk Te vagy, országunk Te vagy,
Minden teren, minden koron győzelmes Úr!
Te hoztad e haza földjére népedet, Te dicső Vezér!
Mert Te vagy az Út, az igaz Ösvény.
Ó szálljon hát feléd a dal és dicséret!
Magyar szívekből, magyar égbe zengjen énekünk!
Téged dicsérjen föld és lélek!
Jegenyék sudára, templomok tornya mind feléd törjön!
Dicsőség Tenéked!
Ó minden sóhajtás, kiáltás hozzád ér!
Mezők zöld vetése és a szőke kalászok Téged dicsérnek.
Ó védd meg, ó áldd meg, sokasítsd, növeljed!
Mi oltalmunk!
És jőjjön el már az új ország, mely régi jussunk, szent örökségünk,
Jöjjön el már életünk reménye, mindenünk!
Éj múljék, gyász tűnjék,
Harsogj hősi dal, zendülj diadal,
Új élet éneke szálljon az égbe!
Hős volt a lelkünk, hős volt a vérünk,
Harcokban éltünk mi, vérezve százszor!
Szenvedünk és csonkulunk,
Vihar zúg, földünket rengeti pusztulás!
Ó minden sóhajtás, kiáltás hozzád siet!
És tör reánk már a pusztulásunk és sorsunk átka
És mégis és mégis föl!
Előre föl, magasba föl, ujjongva föl,
Ott vár reánk már szabad hazánk, boldog, dicső
Föltámadás!

1928