Juhász Gyula

Majtény

Majtény határán jár már a vonat,
A hanyatló nap rőt üszkében égve
Magányos máglyaként tűz a vidékre,
Melyet behamvazgat az alkonyat.

Majtény! Fölötted száll tekintetem,
Mint éjszínű holló tetem fölött,
Most hulljatok, hamvazzatok ködök,
Ne lássam a rögöt, mely dicstelen.

Ha erre járna az a szent vonat,
Mely visszahozza a Nagyságosat,
Vészféke elszakadna tán neki:

Szemfedős dobbal, tört tárogatóval
S azzal a szent s besározott zászlóval
Köszöntenék elárult hívei!