Juhász Gyula

Manóéknak

A nyár, amely ma bennetek lobog,
Legyen derűs, virágos és gyümölcsös,
Legyetek boldog és dús áldozók,
Kik tudják: még vár a szüretelő ősz!

És a tavaszra vígan nézzetek,
Mint teraszról néz nászi pár a völgyre,
E teraszról a gazdag végtelen
Mosolyog rátok, áldást tündökölve.

Most kéz a kézben, szív a szív fölött
Indultok el az úton, messze, messze,
Nászutasok a kéklő tengerekre,

Mert remény kéklik égen és vizen
S az októberi lágy, arany ködöt
A vágy nyilazza át és zeng: Igen!

1921