Juhász Gyula

Medgyaszay Vilmának hódolattal

Mit mondjak rólad, hisz, ha énekelnék,
Miként te, akkor könnyebb volna tán,
Hangodban minden bús vágy, édes emlék
Fölcseng s mi csüggünk szíved sóhaján.

Mosolyos könny vagy és könnyes mosoly vagy,
Kis életünk nagy arany tükre te,
Kiben fény és árny szivárványba olvad
És földereng szépség igézete.

Mimi, magányos és talányos itt lenn
Az ember és az asszony, aki nagy
S mi érezzük ujjongó lelkeinkben,
Hogy te nagyon áldott Valaki vagy!

Megédesíted a könnyet szemünkben
S megszenteled ajkunkon a mosolyt
S meglengeted a gyász fölött derűsen
Az Örömet, e ritka lobogót!