Juhász Gyula

Óda Germániához

Midőn szerencséd harci csillaga
A firmamentum ormain delelt
S négy nagy világot vertél győzedelmes
Marsoddal s hitték: minden a tiéd,
Én nem daloltam rólad éneket,
Én Catoval a győztes istenek
Helyett az elbukó ügyet segítem:
A szabadság és szeretet ügyét!
De most, mikor letépett koszorúddal,
Vérző fejeddel és sebzett szíveddel
A porba verve csillagokba nézel
És hittel, mely sziklákat hengerít,
Reménnyel, mely hős sírokon terem
És szeretettel, mely legyőzhetetlen,
Tovább küzdesz, dalolsz, vered az üllőt,
A nagy jövő zenéjét zengve rajta,
Most, hogy a szellem és az akarat
Titáni műhelyébe visszatértél
S dicső dacod kohóján a tüzet
- A tudomány, a munka vesztalángját -
Versenyt szítod: fogadd a bús magyarság
Hű énekes fiának himnuszát,
Jövő dalát világgá hirdető
Nagy egyetértés és szent ellenállás
Kettős vértjébe vont Germánia!
Légy példa nékünk, hívó, biztató,
Hogy fáklyád fényinél riadva lássa
E pártos és hittelen magyarság,
Hogy váltság és szabadság merre int
S a legyőzöttnek üdv és győzelem!