Juhász Gyula

Pán

Öreg vagyok én. Sok, sok ezeréves,
Áldás és átok szállt tova felettem.
Öreg vagyok én. Már minden időket
Átvergődött és átujjongott a lelkem!

Aranykor édeni, boldog derűje
És középkori bágyadt, lila árnyak,
Múltak kesergő, tépett hegedűje
S jövő zenéje, mind szívembe szálltak!

Taja királynő talányos szemén
S a jövő homlokán piros csókom égett,
Ó, én vagyok az örök vőlegény,
Aki eljegyzem az isteni szépséget.

Öreg vagyok én. De pihenni még
Korán lesz, korán! Még dalomra várnak
A titkos, az áldott, a boldog semmiség
Ölében repeső új álmok, új vágyak!