Juhász Gyula

Régi költő

Makai Emil emlékének

Tavaszi temetőben jártam
S egy költő sírjára találtam...

Rezeda nyílik most porából,
Mint régen ének ajakáról.

Fiatal lány ült hantja mellett
És olvasott sok régi verset.

Szemében boldog könnyek égtek.
Éreztem: ez az örök élet.

A nap haját aranyba szőtte,
Nefelejcskék ég nyílt fölötte!

A költő szíve lenn a porban
Megdobbant erre porladóban.

És suttogott a rezedákban:
Eljöttél, akit várva-vártam!