Juhász Gyula

Robinson szigetén...

Robinson szigetén, magányom szigetén
Az alkonyatba nézek.
A tenger csöndes és örök, mint a remény,
Nincsenek most ködök s hajótörések.

Magányom szigetén, vágyaim szigetén
Mindig hajóra várok,
Fehér kendőt terít lelkemre a remény,
Be bánatosak a tengeri csalódások!

Vágyaim szigetén, árvaság szigetén
Papírhajót csinálok.
Menj, vigyen a vágy, az éjszaka, a remény
És oltalmazzanak a szomorú, nagy Plejádok!

Árvaság szigetén, halálom szigetén
Ez a hajó a minden;
Talán hozzátalál, talán mégis elér,
Talán mégis szeret engem egy régi isten!