Juhász Gyula

Szentségtörés

Mint első áldozásra aki készül,
Fehér ingében sápadtan virrasztva,
Remegve, hogy nem méltó ily malasztra,
Imát rebegve boldog menedékül:

Úgy készülődtem én az életemre
S mint az oltári ostya égi ízét
Sóváran vártam első csókja mézét
Annak, ki vár rám messze, messze, messze:

Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség,
Szívem adventje, hófehér roráte,
Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!

Ó arany, mirrha, tömjén, szép gyerekség.
Jöttek sokan... de ő soha, soha!
Ó első áldozás bűnös bora!