Juhász Gyula

Tanár úr volnék...

Tanár úr volnék magam is,
Nyomorúságos és helyettes,
Gyűlöltek a nagy istenek
S e pályát adták a végzetemhez.

Magyar Homérra gondolok,
Ki költő és tanár volt, mint én
S "a hivatalnak packázásit"
Viselte béketűrőn szintén!

Ó nagy elődöm, szép apám,
Te Atlasa a nyugalomnak,
De engem új kor új fiát
Villámos vágyak ostromolnak!

Rohan a szárnyas autó,
Repül a légi leviáthán,
E forró és rengő világ
Új csodáit hordozza hátán.

És én, helyettes Tantalus,
Iszom a lőrét gúzsbakötve,
Ó mennyi szárny és mennyi vágy
Törik le bennem mindörökre!

Te győző, boldog nemzedék,
Kit tőlem kér el majd a holnap,
Ne gúnyolj, hogyha roskadón,
Törött zászlóval eltipornak!

Ha majd pihenni térhetek
Fáradtan, közanyánk ölében,
Sirass el híven engemet,
Temess el végül engemet
Virágosan, ujjongva, szépen!