Juhász Gyula

Temetők mellett

Kezdik nevem már itt-ott emlegetni
S utánam néznek néha lányszemek.
Ez a dicsőség és a bérem ennyi,
A sírba majd nem névtelen megyek.

Amit kívántam, nemsokára itt lesz,
Szelíd öregség és szelíd halál
És nem sirat a gyermek és a hitves
S a hír felőlem majd nem kiabál.

Míg ifjú voltam: diadalra vártam
S a boldogság mellettem elhaladt,
Talán majd rám lel egyszer ott alant.

De meglehet, hogy ott sem ismerem meg
S el nem dalolt versen némán merengek
S nem érzem, hogy fölöttem pusztaság van.