Juhász Gyula

Tűnődés

Érezted-e, ha csókoltál szerelmes
És boldog éjjel, hogy e percben éppen
Hány ajkat csókol a halál kegyelmes
Kegyetlen ajka, mely rád vár az éjben?

Érezted-e, ha mámor tarka fátyla
Borult szemedre, hogy e pillanatban
Hány kiégett szem néz az éjszakában
És hány revolver hűs ravasza csattan?

Érezted-e, ha ujjongó tüdővel
Bolyongtál erdőn, hogy míg száll ez óra,
Hány rab s beteg kér sírva és hörögve
Megváltást, amely késik ezrek óta?

S érezted-e, ha megalázva, fázva,
Kószáltál, vert eb s vártad a halált már,
Hány csók csattan, kehely cseng s a világnak
Hány hitvány dús parancsol, mint a császár?