Juhász Gyula

Üdvözlet Tömörkénynek

Emlékek holdvilágos ablakán át
Nézem a messzi, áldott Tisza táját.

Az égi nyájak lassan elterülnek
S a holdban Dávid halkan hegedülget.

A jegenyék őrt állnak a világon
És a világ szép, csöndes magyar álom.

Mit, napi gondja közt eltörődvén,
Most álmodik bús szelíden Tömörkény.

...Még itt ülök én idegen telekben,
De a magyar nyár napja ég szememben

S nagy jegenyék zenéjét zúgja vérem
A törpe fenyvek görbe erdejében.