Kafka Margit

BARÁTNŐMHÖZ

- Verlaine -

Önnek szóljon e dal. Szép szeme derűjének,
Mely átragyog bohókás könnyeken,
Kopár útamra, vígaszul nekem;
- Öné legyen e csüggedt szárnyú ének.

Az életemet kérdi? Milyen élet!
Napom ha feljő izzón, véresen,
Éh farkascsorda üzőbe veszen,
Vad, beteg álmok, hahotázó rémek.

Iszonyú az, amit én érzek, látok.
Kain fölött, amely itélt, az átok
Az én jajomhoz pásztordal csupán,

S az ön keserve, asszonyom? - Igen!
...Mint mikor csöndes, őszi délután
Darvak csapatja húz át az egen.

1906