Kafka Margit

TERÉZ

Átleng a párákszőtte esti fátyol
A selyemfényes, babonás vízen. -
Valami távol, idegen leányról
A parton... valaki mesél nekem.
Varázslat kóbor álma szállt-e rám?
Hogy szinte látom: Szőke az a lány,
Kicsi, fehér... úgy-e, fázós szegény,
És kék ruhát szeret, akárcsak én.

Mese, mese. - Tavaszestébe régen
Az a leány a jövendőbe nézett,
S szólt: "Már tudom, hogy el fogsz hagyni éngem!
Elhív tőlem valami új igézet.
Csak azt ne hidd, hogy elfelejtelek!
Csak azt ne mondd, hogy ne szeresselek,
Csak hagyd a jöttöd minden este várnom,
Úgy sincs nekem más dolgom a világon."

Mese... Fehér hullámok útján járva
A hosszan elsikló selyem habon, -
Testvérgondolat száll a szőke lányra.
Hogy: Ismerem. Hogy: Szeretem nagyon...
Kis fáradt madaram, kedves szegényem!
Tudod, mióta vársz? Tudod, mi régen?
Tudod, hogy ő is álmodik veled?
Tavaszestébe... másnak emleget.

1902