Katona József

BÁNK BÁN

Dráma öt szakaszban

1819

Személyek

1819

II. ENDRE, magyarok királya
GERTRUDIS, királyné

BÉLA,     |
ENDRE,  | kisgyermekeik
MÁRIA,  |

OTTÓ, Berchtoldnak, a merániai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse

BÁNK BÁN, Magyarország nagyura
MELINDA, a felesége
SOMA, a fiacskájok. Az udvarnál

MIKHÁL BÁN,  |
SIMON BÁN,     | Melinda bátyjai

Egy zászlósúr

PETUR BÁN, bihari főispán

MYSKA BÁN, a királyok nevelője

BENDELEIBEN IZIDÓRA, türingiai leány

Egy udvornik

BIBERACH, egy lézengő ritter

TIBORC, paraszt

Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok

Történt az 1213-ik esztendő vége felé

SZABADOS KECSKEMÉT
MEZŐVÁRASSA NEMES FŐBÍRÁJA
ÉS TANÁCSÁHOZ

Hol hazánk egyik legelső
vára, ősz Partiscum álla -
hol Zalán első futása
győzedelmi halmot ása
ung-urinknak - hol a hála
szent helyét adó Gemelső -
hol keverve nincs be még a
szentkori
pásztori
kún-magyar szív - Kedskő-méga!
Te! mely nekem oly sokat osztogatál,
anyás kebeled, hol a boltozat áll
melyben gyenge
bölcsőm renge -
Te vedd is ez első szülöttemet el!
arass (noha szűken is így) ha vetel! -
Gyászos az, mit búja szívvel
itten egy latorfi mível:
egy magyar becsületével
rogy le két ház drága
földi boldogsága. -
Isten ójjon szülött'helyem!
Ezt neked szívből szentelem.
Vedd kegyessen a nevével,
nemes főbíró és tanács!

Jegyzés

Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolosvári leendő játékszíntől felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz? Vagy - amit szégyen volna hinni - nem találtatott valamirevaló munka, és így a neszt csak idővel akarták meghalatni? De valójában a híre is elnémult, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt célozom, hogy most egy fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták és figyelmessé tettek a szépre úgy, mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úr akkori barátomnak írásban adott Rostáját. Mindenkori szíves emlékezetem légyen köszönetül.

Előbbeni munkámban, annak rovására, hogy a merániai hercegek közül miért vettem Ottót, egy Előversengést írtam, mely tele van ifjú vérem gőzével, negéddel és feszelgéssel. Az okot magát itt is jelentem, nem mintha oktatni akarnék, hanem csak mintegy emlékezetébe hozni az olvasónak.

Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccse okozta. Ezek négyen voltak: Eckbert bambergi püspök, Ottó burgundiai pfalz-gróf, Henrik istriai márk-gróf és Berchtold kalocsai érsek, egy tudatlan fiú. A három első megugrott Németországból, mert gyanúba jöttek Fülöp királynak Vitelspachi Ottó által lett megölettetésében; a hetyke Berchtoldot pedig (kit a királyné kedvéért András király nagy nehezen, a pápa hosszas ellenzése után, kalocsai érsekségre emelt, minekutána bébizonyítódott az, hogy már tud - olvasni, és huszonöt esztendős), ezt a Berchtoldot, mondom, utálván a magyarok, meg-megfogták, és jó sort vertek rajta. - Ilyen nevelésű öcsék között Gertrudist se reméljük igen angyalnak - nem is szolgálhat nagy védelmére az, hogy ő anyja egy szent szűznek (Erzsébetnek), mert ez nem neki köszönheti neveltetését, amidőn még kicsiny korában elvitték a türingiai herceg számára, és egy klastromban nevelődött. Csak mély tiszteletre méltó állapotja az, mely engem valamennyire mentségére kényszerített.

Csery úr, vagyis inkább Müller (akitől fordította) egy történetkében Ottót veszi, és Bánk bán által Konstáncinápolnál megöleti. Igen mohon! A jeruzsálemi út sokkal későbben esett, és mind Ottó, mind Eckbert elmentek Andrással, ki már akkor újonnan meg is házasodott,[1] harcoltak is együtt Sapphadin ellen, és így már ekkor sem Gertrudis, sem Ottó el nem veszhetett,[2] sőt Ottó 1234-ben holt meg, Henrik 1228-ban, Eckbert is azon tájban.[3] Megszenvedte-e volna maga mellett András őket, ha - - ? - De bezzeg a sima Berchtold! - ez először megcsalta mátkáját, s azt hírlelte, hogy neki a Szűz Mária megjelent álmában, és a szüzességre intvén (ha nem későn), papságot javasolt.[4] Mihelyest Gertrudison a szerencsétlenség megesett, senki se tudta, hová lett - András keservesen panaszolkodott ellene a pápánál, mert útiköltségre meglopta a királyné kasszáját. Többé be se bocsájtatott az országba, és kevés idő múlva már Ugrin lett kalocsai érsek.[5] Öt esztendő múlva megengesztelődvén a pápa, őtet aquiléjai főpapnak tette (1218), és ott is holt meg (1251. 23. May) - Katona vitatása is (Hist. crit. reg. T. 5. p. 314.) ide üt ki. Minthogy már mások is Ottót vették, némelyek Eckbertet, meg fog Ottó engedni, ha nevéhez kötöm öccsének esztelenségeit.

A másik volt Bánk felesége. Ezt Adelajdnak neveztem. Csery úr Ottója még akkor nem jött kezembe. Azután akadt egy iromány is előmbe, melyben az van, hogy Michael és Simeon Micbán spanyol testvéreknek volt egy világszerte híres szépségű húguk, kit Benedictus (Bánk) bán, Konrád grófnak a fia vett el: elesmértem tehát Melindát spanyolabbnak, és hiszem, hogy Müller úr szerencsésebb volt nevének feltalálásában. Nem győzök a véletlenségen eléggé csodálkozni, midőn Mikhált és Simont idekevertem, anélkül hogy akkor a vérséget gyaníthattam volna is.

Ami a neveket illeti, minthogy Bánknak meg kell maradni, és nem lehet Benedek, ezért a többit is a régi mód szerént ejtem: Endre, Soma, Mikhál, Solom, sat., és nem András, Sámuel, Mihály, Salamon, sat. - A hivatalok is igen változandók lévén, a bán név mindeniken rajta maradt, s annyi volt, mint most gróf vagy báró: az ilyeneknek fiai, kik különben hivatalban nem voltak, neveztettek "mester".

Írám Kecskeméten, Jakab hava 2-ikán 1819.

Katona József