Katona József
BÁNK BÁN - Ötödik szakasz
A királyi nagy palota, melyből hátul a középen egy nagy bolthajtás egy másik szálára vezet, mely eleintén földig érő fekete kárpittal el van fedve. Udvornikok, nép, majd a király több zászlósurakkal. Izidóra, asszonyok. Mind gyászban.
UDVORNIK
A népet immár tartóztatni nem
lehet a halottnézéstől. A király, azt
mondják, hogy a lováról is lefordúlt -
de sérelem nélkül mégis. Egyéb-
aránt, barátaim, a vén Myska bán
legtöbbre ment; mert elnyeré Zalában
Zelelgeh jószágot, fiastol együtt.
Hm, mintha más szintúgy megmenteni
nem tudta volna a királyfiakat.
Kívül lassú zúgás hallik: a király! a király! A bolthajtás kárpitjai kétfelé nyílnak, melyeket végig két udvornikok tartanak. Látszik, miképpen Gertrudis királyi pompával nagy emeleten egy koporsóban fekszik. Mellette az epekedő Izidóra a királyfiakkal. Az emelet lépcsőin körül az udvari asszonyok. A király az emeleten állván, egy ideig csendes magaalávetésével a sorsnak, öszvekulcsolva kezét, néz a halottra.
UDVORNIK
lassan a többiekhez.
Szánom szegény királyunkat -
KIRÁLY
meghallja. Egy nehéz sohajtással magát hidegségre erőlteti. Már lejött a lépcsőkön, midőn gyermekeit utána indúlni észreveszi. Szívrehatólag öleli egybe mind a hármat.
IZIDÓRA
Csak azt
tudnám, ki volt azon gonosztevő! Ó,
mert kész lehetnék e fájdalmaimban
ön gyilkosommá lenni! - Ah igaz,
hogy a királyné kedves nem vala;
de ezt ugyan mégis nem érdemelte!
KIRÁLY
ki ezalatt gyermekeit magától elhárítván, azok Izidórához visszamentek, most elfogódva kijön előre. Néhány zászlósurak követik.
UDVORNIKOK
magok közt.
Sír a király.
KIRÁLY
hirtelen közikbe teként.
Ki mondta azt? - Nem úgy van.
Csak víz -
Tenyerével eltakarja.
UDVORNIK
tartózkodva közelít hozzá.
Királyom, mért takartad el?
KIRÁLY
Mert nem szabad.
UDVORNIK
Dehogynem.
KIRÁLY
Én király
vagyok.
UDVORNIK
De ember is -
KIRÁLY
Érzem. - Egy királynak
kell látni minden könnyeket: magának
könnyezni nem szabad.
UDVORNIK
Ne kéne bár!
KIRÁLY
Ő Isten. Istenit kívánva néz
reája minden. Éppen akkor sírhat egy
szegény, midőn királya; s a király
nem látja azt meg a könnyek miatt -
Gertrúdis! Így kellett találni meg!
Székébe váncorog, s lebókol.
SOLOM MESTER
bejön, mélyen meghajtván magát, egy véres kardot tesz a király lábaihoz.
Engesztelődjél sorsoddal, királyom!
Elérte bosszúálló fegyvered
karom által a gyilkost -
KIRÁLY
Ifjú vitéz!
IZIDÓRA
égre vetett szemekkel.
Ó, nyújts borostyánt bosszúlónk fejére!
SOLOM
Királyom azt parancsolá: siessek
előre, mint győzedelmes érkezése hír-
mondója. Tűzben s vérben leltem itt
mindent. Atyám is a királyfiakkal
futott előmbe; alig küldhettem el
egy biztos ember által őket. Az
apám kiáltá vissza még: "Megölték
nagyasszonyunkat, és ártatlanúl."
Tüstént rohantam fel, s a gyilkos Ottó
hercegre mondta éppen a halált.
KIRÁLY
Ottó! Tehát még ő is?
SOLOM
Elfutott;
de nem tudom hová. A zendítők
kitörtek. Én nyomokban voltam a
legényeimmel és körülvevék egy
házat - meg is jutalmazám: azon
vason Petur bán vére gőzölög.
KIRÁLY
Petur?
UDVORNIKOK
lassú zúgással viszonozzák.
Petur.
SOLOM
Királynénk asztalán ezen
Levelet találtam, hogy jővék.
KIRÁLY
mohon elkapja a levelet, de halkal adja azt egy zászlósúrának.
ZÁSZLÓSÚR
olvassa.
"Glogonca:
1213. Kilencedik hava 20-án, mint Sz. Lestár napján.
Áldás s szerencse néked, nagy királyné!
Országod alsó részei nemsokára
inkább mutatnak egy kovácsműhelyt,
hol vízre lesz csak szükség a tüzet
öntözni, melyben most a kardokat
edzik. Nagyasszonyom! Vegyen Kegyelmed
kormányozásban más szabásokat -
itt pártütéstől félhetünk. - Igaz
ember tanácsol -
Pontio di Cruce
Templomvitézitek nagymestere,
s jóvoltotokból itt az illirok
között királyi helytartótok."
KIRÁLY
Úgy van.
ZÁSZLÓSÚR
Mi van úgy, királyom?
KIRÁLY
Ő hibás; hiszen
máskép nem ölte volna meg magyar.
SOLOM
Az Istenemre, akit imádok, ősz
atyám fejére esküszöm - magyarrol
el nem hiszem, mert az előbb a világ
láttára tenné, mint alattomossan.
KIRÁLY
Remény! Remény! Becsűletes hazúg,
mely egy igéretet sem teljesítsz,
és végre gúnyolódva hagysz el ott,
ahol csak egy-két könnyet tudhatunk
hullatni éktelen kárunkon -
SOLOM
Engedj!
Elsiet, s majd bevezeti Simon bánt.
*
SOLOM
Ez itt az öszveesküdtek közűl
egy. - Lásd, mitévő léssz.
Hátraáll.
KIRÁLY
Háláadatlan!
SIMON
kard nélkül, szomorúan.
De hátha mégis -
KIRÁLY
Látod ott!
SIMON
megilletődve néz a halottra, azután fejével int.
Igen.
KIRÁLY
Minden tökélletességgel ruházta
fel őtet a természet, - benne csak
a halhatatlanság hibáza: itt
kétségbe lévén, azt írígyelétek.
SIMON
Mi? Uram király!
ZÁSZLÓSÚR
Petur.
SIMON
Petur? Esküszöm,
hogy nem Petur bán ölte meg a királynét.
ZÁSZLÓSÚR
Pártos!
SIMON
Talán az sem vagyok -
ZÁSZLÓSÚR
Miért
vagy elfogatva? -
SIMON
Az való; de én
csak a folyó szerént úsztam. Petur bán
gyűlölte a királynét, s mégis, a-
midőn öreg bátyám rimánkodék,
hogy várakozzanak csak addig, amíg
ő a királynéval beszéllene -
megtette még azt is Petur; de egy
kevés időre Mikhált láttuk a
tömlöcbe késértetni, - melyre az
egész gyülekezet öszveháborodva
rontott ki, s megszabaditá.
KIRÁLY
S a királynét?
SIMON
Már halva leltük -
KIRÁLY
És Ottó?
SIMON
Petur bán
halált kiálta a fejére. Ez
ifjú vitéz betört ránk akkor és meg-
mentette. - Majd Peturtól elszakadtam. -
Mentemben egy fedél alatt nyögést
hallottam: éppen az volt ez, kinél
nagyasszonyunk (mint e polgár maga
vallá ki) hétezer márk aranyat el-
tett bérbe. Ottó azt erőszakossan
ragadta tőle el; magát pediglen egy
halált-hozott sebbel jutalmazá.
KIRÁLY
Gertrudis! - Ottó! -
SIMON
Hogy Peturt veszély
közt lenni hallám, védelmére mentem;
és e vitéz ifjú ott elfogott - -
KIRÁLY
Háláadatlanok! Ne szóljatok!
Miért akartok már megfosztani
a holtakért való bánattol is?
Vigyétek el!
*
Mikhál bán a kis Somával jön.
MIKHÁL
Király - - Uram - -
KIRÁLY
Te is?
MIKHÁL
A jó nevében öszverontatott
ősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - - -
Ha egykor ősz hajad leszen, fogod
érezni, hogy minő keserves annak
megmocskolása. - A mohádik el-
vették szerencsém, nyúgalmam, fiam, -
azt gondolván, hogy mindenem: nem! én
még nem valék szegény. Gertrúdis azzá
tett.
KIRÁLY
Mit beszélsz?
MIKHÁL
Késő vénség fehérlik
fejemen - mocsok nem volt rajtam soha
más, mint kiontott vére a haza
és szent igazság ellenséginek;
most mint közönséges tolvaj vitettem
tömlöcbe, és a külső nemzetet
anélkűl is megútált nép szeméttel
dobála. Ezt Gertrúdisod tevé,
mert nem akarám testvéremet megölni.
SIMON
Érettem ennyit -
MIKHÁL
elragadtatva.
Fiamért annyit! Ó
Simon, hogyan felejthetném el azt?
Öleli.
KIRÁLY
magába küszködve.
Utálatos beszédek! Lopjatok
csak a szememből minden könnyeket
ki, melyek olly édessen törlik a
fájdalmamat szivemből el. Miért
kell félelemnek a bánat helyére
férkezni? Meg volnék rabolva? meg?
Ó fére, fére! A nyájas halott,
mely fekszik oly víg ábrázattal ott
nem törheté ki azt a támaszot,
melyhez királya úgy ragaszkodott.
Vigyétek el! Vigyétek el! Hazudnak!
MIKHÁL
Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,
nincs e világon. Átok fekszik a
bojóthi Mortundorf-fajon! - Minek-
előtte mennénk: király, ne ez!
Somát elébe vezeti.
Melinda gyermeke. Atyja adá ide;
csak Endre az, kinek kezére bízni
bátorkodok.
Megöleli a gyermeket.
Ha az anyád kérdezi,
hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy ő
Simonnal elment számkivetésbe. Élj!
El akarnak.
*
BÁNK BÁN
egész elszánással belép.
Hová?
Meglátva Somát, a király mellől elkapja.
Szerencsétlen, mi vitt ide?
UDVORNIKOK
dömmögik
Bánk!
BÁNK
Gyermekem! Szerette gyermekem!
Körülnézi magát.
Mi bennem ilyen bámulásra méltó?
Zavart eszem? Nem. Borzadó hajam?
Király! Magyarság! Jól emlékezem,
hogy atyja vétke végett egykor a
kis Béla elvesztette két szemét -
MIKHÁL
hirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével elébe szorítja.
Gyermek!
Mind zúgnak.
BÁNK
Király! Gertrúdisod koporsó-
aljára vágom a hatalom jelét -
Nyakláncát odaveti.
Ott van. Vereslik is még vére rajta.
Nagy zúgás van.
IZIDÓRA
bosszút szomjúhozásának elaludt reményével a testre hanyatlik.
Ó!
KIRÁLY
elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz sohajtással székébe sikamlik.
BÁNK
Vége - !! -
MIKHÁL
Meg van a bojóthi faj
átkozva - eltört végistápja is!
BÁNK
Szükségtelen beszélni tetteit:
felért az égre a sanyargatott
nép jajgatása, s el kellett neki
akármiképp is esni, hogy hazánk
ne essen el polgári háborúban!
KIRÁLY
Polgári háborúban -
BÁNK
Zendűlés
lappanga mindenütt, s csak ő vala
a gyűlöletnek tárgya; a legelső
magyar, ki a hazáját kedveli,
megtette volna rajta áldozatját.
KIRÁLY
Magyar?
BÁNK
Vagy azt hiszed, hogy az engedi,
mint egy kifestett kép, magát nehány
szoros vonás közé szorítani?
Nagy volt az a hatalom, mellyet kezembe
tettél le. Itt dörgött markomban egy
ország felébe mért ménkőcsomó:
s mégis kezét csókoltam volna a
gyilkosnak, aki véremet megölte,
csak azért, mivelhogy gyűrűjére egy
rangbéli címer volt felmetszve? -
KIRÁLY
Gyilkos?
BÁNK
Az. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,
ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-
szaggatta gyermekimet, feleségemet -
még tán megengedhettem volna; de
ő jónevét ölé meg nemzetemnek
rút öccse által, s a feláldozott
becsűletet kiűzte udvarábol.
KIRÁLY
Hallgass!
Magába, küszködve.
Ez a győzedelmi pompa, melly
Galíciából jöttömet fogadja?
Reszketni kell Endrének, hitvese
holtteste mellett, ön magyarjitol!
Gertrúdis, ennyit érdemeltem én,
hogy győzedelmes jöttöm innepén
romlásodat könnyeznem sem lehet!? -
Nagyon.
Vigyétek el, míg el nem érkezik
birája!
BÁNK
Az te nem lehetsz, szerette
királyom! Árpád és Bor vére közt
folyó dologban bíró csak Magyar-
ország lehet. Jobban be van neved
mocskolva, mint az enyém.
Kimutat az ablakon.
Nézd azt, amott,
hurcoltatik Petur bán és egész
háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,
hogy éljen a király!
KIRÁLY
az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak meg szemei.
SOLOM
Uram király!
Ezt, Istenemre mondom, nem tevém!
Elsiet.
BÁNK
Azok tevék ezt, akiket te külső
földekről országodba csőditél.
Mint pártosok feje és nagyasszonyunk
gyilkossa úgy ölettetett le, és
midőn alig mozogva ott hevert,
házára törtek ismét, és nevedben
a gyilkolásért e bosszút veszik:
holott csak én öltem meg a királynét!
KIRÁLY
maga eleibe néz.
Még azt akarják, hogy kivessem itt
a kedvesért való fájdalmamat
szivemböl, és egy pártoson kesergjek! -
BÁNK
Midőn te, bátyád, Elmerik király
ellen kikelvén, Kheene várban el-
zárattatál: jut-é eszedbe még,
mit szenvedett ő érted? És ezen
egész az őrülésig téged kedvelő
ember hideg gyanúbol veszti el
irtóztatólag éltét s háza népét:
pedig én, csak én öltem meg a királynét!
*
SOLOM
visszajön.
Késő! Kiszenvedett már - gyermekit
kérdezte. Egy átkot nyögött ki még
nagyasszonyunkra és az alattomos
gyilkosra; téged áldott csak, királyom,
és a hazát, - nem hallá többet egy
szavunkat is - lelkét kiadta ott.
KIRÁLY
Tépjétek el csak mind mellőlem azt,
amelyhez a sors édessen ragaszt -
tépjétek! Én is embernek születtem.
BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
gyilkosnak -
MIKHÁL
És a nagyasszonyt.
SIMON
magába felsohajtva.
Petur! -
KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
közűl, ki e szennyet nagyasszonyán
nem undorodna hagyni?... Senki sincs?
Mind gondolkodva szegzik le szemeiket.
BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
gyilkosnak - ámde őt is átkozá!
KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
közűl, midőn Árpád s Bor vére közt
folyó dologban bíró csak Magyar-
ország lehet? Hiszen úgy szerettelek
titeket szűnetlen, mint szintén magam'.
Minden javam tinektek engedém,
királyi székem koldússá tevém -
azt hittem: a jobbágynak csak legyen;
úgy addig a király se lesz szegény! -
Szegény, szegény király! Be megcsalatkozál.
Könnyes szemekkel elfordúl.
IZIDÓRA
sírva fakad s kitakarja Gertrudist.
Nézzétek e halottnak arculatját:
hol itten egy hamis vonás? hol itten
a gyáva lelkiesméret nyoma?
Ezen szelíd arcával hagyja el
az öszvebékült ellenségeket
a békítő vitéz - ezen mosolygó
vidám ajakkal vál el egy szarándok
a jótevőjitől s ezen vonással
megy vissza egy eltévelyedettnek a
vezére kedves kunyhójába - s egy
se volna?
KIRÁLY
magában.
Nincs, egy sincs. Jobban remeg
előtte minden, mint előttem. Endre!
Te gyenge Endre!
Egy kardot kap.
Magyarok! Második
Endrét tehát lássátok vívni meg-
holt hitvesének jónevére.
Bánkhoz.
Állj ki!
BÁNK
Királyom! Én veled nem harcolok!
Szent vagy te énelőttem - Istenem
s hazám után a legszentebb.
Kardját leoldván, elébe teszi.
Megölhetsz.
SOLOM
tisztelettel elélép.
Tehát velem.
KIRÁLY
Fiam!
IZIDÓRA
Segítsd vitézedet,
elköltözött!
BÁNK
merően nézi.
Kedves fiú, miért
akarod fejed bezúzni egy gonosz
asszony miatt? Szánd e tüzet hazádnak.
Kétségbe kéne esnem, hogyha egy
meráni asszonyért hasítanék
ilyen nemes szivet ketté. Eredj! -
SOLOM
"Ártatlan" - ezt nyögé utólszor az
elhunyt szerencsétlen: hallotta ezt ősz
atyám - az ő szavára megvívok.
Gyerünk.
BÁNK
Gyerünk, szegény buzgólkodó!
Kiindulnak.
MYSKA BÁN
sietve jő.
Fiam, hová?
SOLOM
Megvívni a nagyúrral
nagyasszonyunk haláláért.
MYSKA
Megállj!
Az orozva-gyilkoló hát ő?
BÁNK
Orozva?!
MYSKA
Igen; mivelhogy a nagyasszonyunk
ártatlan.
KIRÁLY
Az?!
MYSKA
Semmit sem is tudott
Ottónak ízetlenkedésiről.
Meghittje, Bíberách, ki a saját
házamba holt meg, azt vallotta. Ő
hörgése közt tevé az ujjait
keresztre, és lelkét kiadta e
végszóval: "Esküszöm, hogy a királyné
ártatlan!" - Ő mindent tudott, - bizon
mindent tudott! Az ördög is igazat
mondana halála óráján, bizonnyal.
SOLOM
Úgy hát átkozott legyen, ki a nemes
kardot bemártja egy alattomos
gyilkosnak a vérébe -
Félreveti.
KIRÁLY
Ó, igaz!
Ártatlan ő! Ártatlan áldozat! -
Mindent bocsáss meg, vérző szív, csak ezt
ne hagyd magadtól elrabolni!
ZÁSZLÓSÚR
Őrzők!
Vigyétek el fiával együvé!
MIKHÁL
Fiát is? Ezt bocsájtni nem fogom.
Király! Király! Ne hagyd el e szegény
árvát: vagy aminő igaz, hogy Isten
van, mintsem ő az ősi szokásnak áldozatja
legyen - hüvelykemet nyomom feje
lágyába inkább -
KIRÁLY
Nem - nem áldozott
le szennyel a nap szent koronám felett.
Ártatlan ő! Király, férj és atya!
MIKHÁL
Légy atyja hát e gyermeknek, király!
Magyarok! Velem jön számkivetésbe és
öcsémmel e szegény kicsi, - mindenét
itt hagyja nektek, csak az egy életért
rimánkodik.
KIRÁLY
Nem a tiéd -
MIKHÁL
Enyim
Melinda; s atyja bízta rám: nem is
adom ki senkinek. Tűz, víz, veszély
és gyilkosok közt is karomon viszem,
és rongyokat s kenyért fogok neki
koldulni. Ez, szegény, nem vétkezett, mint
az atyja, - ezt fogom kiáltani -
magyarok! Nem ölte ez meg a királynét,
nem pártütő ez, mint az atyja; ó,
engedjetek csak egy arasz helyet
ez árva gyermeknek, hová fejét
hajthassa -
Zokog.
Kérlek adakozzatok
ezen kicsiny mártírnak - ó!
KIRÁLY
mélyen gondolkodván, halkan szól.
Vigyétek
csak félre egy kissé -
BÁNK
aki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett szemekkel, most hirtelen felkapja a kardját.
Ki? Mit?
ZÁSZLÓSÚR
Ha! Kardot
emelt -
UDVORNIKOK
Királyi gyilkos! El vele!
Hirtelen messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind közelebb-közelebb. Álmélkodás.
BÁNK
elcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de az is végre kisikamlik alóla, s a földre esik; melynek zördülésére mintegy álombol felébred.
Mikhál! Simon!
SIMON
aki földre szegezve szemeit, csak hallgatja.
Melinda éneke.
BÁNK
fájdalommal.
Melinda! Sírján ezt fújassam, így
enyelge sokszor. Ó, Melinda! Eltűnt
a szép idő - te fújasd síromon.
KIRÁLY
Gertrúdisén!
Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe akad Tiborc.
*
Tiborc, ki kevéssel előbb bejött, csak a szegletbe húzza magát.
KIRÁLY
Ki vagy?
BÁNK
odateként.
Jaj! Esmered te?
Nem esmerem - nem esmerem.
TIBORC
csak ott marad.
Tiborc.
BÁNK
Nem igaz. Tiborc ez nem lehet. Tiborcnak
becsűletesebb ábrázatja volt.
Hol van Melinda?
MIKHÁL és SIMON
megréműlve.
Melinda?
TIBORC
kucsmáját rágja.
Hol?
BÁNK
Hová
tetted? Ki ott az, akit erre hoznak
olly lassan?
Merően néz az ablakon által ki.
Ó, hogy egy zivatar le nem
csavarja szemfedelét képéről! Éktelen
lakossa a pokolnak, mit gyötörsz?
TIBORC
Ha kéntelen -
BÁNK
Mit? Úgy? - Te sírsz? No hálá
Istennek, amíg sírnak az ördögök,
addig talán az emberiség örülhet!
Ki akar.
Néhány jobbágyak öszvekötött botokon hoznak egy betakart halottat és a szín hátúlja közepén leteszik.
BÁNK
visszarezzen s a parasztokat mint esmereteseket merően nézi.
IZIDÓRA
nagy várakozással egy lépcsővel lejjebb jön az emeletről.
TIBORC
tipeg topog, nyögdécsel.
BÁNK
reszkető kézzel vonván le a szemfödelet - nem hisz a szemeinek, és elcsukló inain erősen akar megállani.
IZIDÓRA
öröm s fájdalom közt Gertrudisra borulni visszasiet.
Melinda!
BÁNK
Ó, felelj te mindenütt
jelenvaló! Ki tette ezt?
Lerogyik előtte.
MIKHÁL és SIMON
Melinda!
Odafutnak és mögötte térdre esvén, reáborúlnak.
KIRÁLY
ki azalatt visszament az asztalhoz.
Ki tette ezt?
TIBORC
Azt kiabálták azok,
hogy: "Éljen Ottó - nénje bosszulója!"
KIRÁLY
Ottó!
TIBORC
"Hogy a határon várja őket
Ottó, jutalmazással."
KIRÁLY
Mindenütt
Ottó! Az akit én olyannyira
szeretni kéntelen valék - kiért
szintén alattvalóim gyűlölésit
vontam magamra, - Ottó! Átkozott!
Örökre zárva lesz előtted az
országom!
BÁNK
Ó, hogy néked is csak egy
volt életed, te is hogy sebhető
valál! Hol a könny, amely ennyi kárt
fel tudna olvasztani? Szaggassatok
homloktokon sebeket, s vért sírjatok;
letépetett az Istennek remekje.
Somát, ki anyja fejénél térdel, magához vonja.
Gyermek! Te is sírsz? - Könnyű a te könnyed,
mint egy határtalanságban repülő
porszem: te kis szegény, hiszen nem is
tudod, mitől fosztottak meg, - nem - ó!
Melinda, serkenj fel; hisz' esmeréd
te Bánkodat, - nem ezt akartam én, -
nem ezt! - Siket fül - szem homályosúl,
hasadj ki, szív -
Fejét a földhöz nyomva görgeti.
SIMON
Melinda! Nincsen a
testvéreid számára egy nyögésed? -
Világot érő szép szemed berogy -
mejjed hideg, mint a márvány - nem élleszt
többé fel egy jaj szó is tégedet!
MIKHÁL
És mégis e még hátravolt! Ezért
kellett kifutni a hazánkból? Ezt
még hátrahagyták a mohádik?! -
Miért hogy egy mennydörgés nem csapott
belé fiam gödrébe, hisz' a keservek
is édesebbek otthon a hazában!
KIRÁLY
Szólj!
TIBORC
Rám parancsolt, hogy vigyem haza.
Kevés idő múlván körülvevék Bánk
házát. Tüzet hánytak mindenfelé.
Nagyúr rokonjait lángok közé
szórták - alig tudám szerette asszonyom
testét kimenteni. Még élt akkor egy
kissé - csak azt mondá: Bánkomhoz, és
én eltökéllém, hogy hozzá viszem,
akárhol is legyen.
BÁNK
szemei előtt kapkodván.
Itt - itt - itt világ,
a könnyek eltakarják azt előllem.
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
KIRÁLY
magába - indulatoskodik.
Nincs? - Mostan érzi veszteségemet.
Ő boldog ember! Enyhülést szerezhet;
szabad folyáson úszhat a dühe:
hallgatni kell nekem, - király vagyok.
Fájdalminak lehetne istene;
de ember is lehet, ha tetszik: én
Isten vagyok csak lenni kéntelen;
azonban ember lennem nem szabad. -
Ti, akik oly halványan állotok
körülöttem - itt, ártatlanúl megölt
szerette hitvesemnek teste mellett,
kérdez királyotok, hogy mit tegyen
most ő -?
IZIDÓRA
Igazságot, az árván hagyott
királyfiak nevében.
MYSKA
halkal.
Vannak olly
esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.
BÁNK
Az ég siket fájdalmaimra -
végsemmiség az én ítéletem -
az Isten engem bűntetésre nem
tart érdemesnek; - az angyal, mely jegyezte
botlásaimnak számát, illy következést
húzó legelső lépésemkor el-
rémült dicső helyén, és félrefordúlt
könnyes tekéntettel törölte ki
nevemet az élet könyvéből.
KIRÁLY
Csak egy
szót most - múlandó egy szót; és oda
ő visszahozhatatlanúl! Megáll
egy szóra a természetnek folyása.
Atyám! Halálos ágyadon nyögéd
még gyermekid fülökbe: "Legnagyobb
fájdalmatokban is királyi széktek
előtt jelenjen meg tekéntetem,
és intsen emberi uralkodásra."
Nyájasan visszafordul, de Gertrudis látásán fellobban, midőn Izidóra a lépcsőkön félig lejött, mintegy könyörögve a királyfiakkal.
Ottan hever meggyilkolt hitvesem,
és gyilkolója azon törvényeket
tapodta, mellyek édes tartományimat
zöldeltetik, Buzogj te meglopattatott
szív, árva gyermekeid kiáltanak!
Serkenj fel öszverontatott igazság;
de én elégtételt veszek. - Vigyétek.
Merően néz maga elébe.
TIBORC
csak egy lépéssel előbbre jön, s térdre esik, és rémülve kiált.
Uram! Beteg feleségem s éhező
öt gyermekim kínos nyögések az
Istennek irgalmáért felmenő
végső fohászkodásodat ki fogják
zavarni a mennyekből, ha megölöd
gyámoljokat.
SOLOM
szánakodva Bánkra mutat.
Nézd, uram, e csüggedést! - Király,
a büntetés már ennek irgalom.
KIRÁLY
semmire sem figyelmez.
Nincs a teremtésben vesztes, csak ő -
nincs árva, úgymond, csak az ő gyermeke.
Irtóztatóan bűntettél, Istenem!
jól értelek; kivetted a kezemből
pálcámat; - én imádlak! - Így magam
büntetni nem tudtam -
- magában -
nem mertem is - -
Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk -
előbb esett el méltán a királyné!
IZIDÓRA
a lépcsőn hagyja a királyfiakat s Gertrudisra borul.
Gertrúdis! A gyilkos szabad!
MIKHÁL
Szabad!
BÁNK
alig érthetőleg.
Engedd meg illendően eltemettetnem.
SOLOM
mély tisztelettel hajtja meg magát. Mindenik azt követi, s kardjaikat a király előtt lerakják.
KIRÁLY
Magyarok! Igen jól esmérem - szeretnek,
enyimek! - Hogy illy nemes szívekkel egybe
férkezni nem tudtál, Gertrúdisom!
Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsőkön álló gyermekei, azokhoz általölelve, letérdepel.
Vége
Jegyzetek
1. Koller, Hist. Episcopat. Quinque Eccl. 2. p. [VISSZA]
2. Standel apud Katona Hist. crit. reg. Hung. T. 5. p. 263-271. [VISSZA]
3. L. B. a Cromberg: Tentamen genealogico-cronolog. Comitum Goritiae p. 88. Tab. II. et 103. IX. [VISSZA]
4. Virág Benedek
: Magyar Századok I-ső könyve. 353. lap. [VISSZA]
5. Szvorényi: Hist. Eccl. Hung. Regni amocenitates Fasc. III. p. 29. [VISSZA]
