Katona József

Dabasi Halász Bálinthoz

(Neve napjára s tőle való búcsúvételre)

                1818

Öt telet nyelt már el az ősz Enyészet,
hogy göröngy-pályám zavarán elölméssz,
Mentorom; felszóll Követőd: im, itt elválik az ösvény!
Rózsaújjakkal fedi fel varázsit
visszaemlékem sok öröm-napomnak.
Sírba dölt minden; csak az embrióbol integet egy még:
Névnapod tűn fel hideg éjeléböl
   gyenge biborszín lepely-árba vonva
lanyha vídot hint: heve itt ömöl csak öszve szivemben!
Tapsom együtt jár karon a keservvel,
itt szakad ketté ezek öszvefűztén
bennem a természet! erő, hová vissz? fényre? homályra?
Fény, neked Bálint! Örömöm zokogja:
élj!!! Koránt jöttem kegyed édenébe;
megbocsásd hát, csak kebelem mozoghat nyelvem erőtlen.
Itt valék Arcadia báj-ölében -
itt! Te Bálintom, Te  valál! megengedj:
csalfa kecsekkel mutogat jövendőm másikat ismét.
Élj azért vígan! Megelégedésre
tűnjön e Nap fel sokat! a szerencse
társad, ösvényed, jelened, jövendőd légyen egészen!
És ha majd egykor hideg éjelébe
visszasíkamlik Napod a határra:
édes álmot nyerj, mineműt kiván a Hál'adatosság.