Katona József

Felelet

Mint az éjfélnek óráján
   a lebbenő árnyékok
temetőnk ősz kápolnáján
   tolódnak, s nyög hajlékok: -
Mint a Kisértet sírásra
   meglapúlt setét liget
csúsztatja el az egymásra
   pergő szellőt, melly üget:
éntőllem is keservemben
   minden úgy vonúdik el,
elfúltak vérző szivemben
   báj s öröm míveikkel.
Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,
   Tirán az, ki ezt tette???
Nem, zokogja a fergeteg
   lelkemben; felelet: Te.