Kölcsey Ferenc

BÚ KÉL VELEM...

Bú kél velem, bú jár velem,
     Ki ránt fel kebléből?
Adj egy rózsát, hű szerelem,
     Hajad szép fürtjéből.
Egy rózsát adj, hű szerelem,
     Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
     Majd öröm vár készen!

Mért nyög, miért az esti szél
     Bokor ernyőjében?
Mért fürdik a rózsalevél
     Harmat hűs cseppjében?
Azért nyög, hajh, az esti szél,
     Mert én sohajtottam!
Harmatcsepped, rózsalevél,
     Szememből ontottam!

Fészkén az árva fülmile
     Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
     Lágyul-e bánatja?
Ó zengenék úgy éneket
     Egyik éjről másra,
S bércet, völgyet, fát, köveket
     Inditnék sirásra!

Szűn a zápor, s szivárvány ég
     Fenn sötét felhőken,
Vándorsorsom túlhalad még
     Borongós időken.
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
     Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem,
     Majd öröm vár készen.

Cseke, 1821. október 28.