Kölcsey Ferenc

EGYKOR HOMÁLYOS...

Egykor homályos érzetek álmain
Borongva lengett képzetim angyala,
     S ömlő pataknál s berkek éjén
          Éteri képek után epedtem.

Sejdítve néztem téreiden, Olymp,
A messze felhők éjjeli táborát,
     S felém varázsszemek mosolygtak,
          S isteni szózatokon hevűlék.

Eltűnt az álom és üresen maradt
Titkos valókért lelkesedő keblem,
     Nincs égi kép, nincs lenge fátyol,
          S hesperi kert s ölelő Sylphida.

Ki hozza meg szép napjaimat viszont?
Ki szenderít el rejtekem alkonyán?
     Hogy lepkeként szép álmaimnak
          Rózsavirányi felett lebegjek.

Hagyd, follyon, Eros, háladalom neked!
Te nyájas arccal jősz s szeliden borúl
     Tündérbáj ismét berkeimre,
          S Elysion mosolyog körűlem.

Álmosd, 1813. augusztus