Kölcsey Ferenc

SZEMERE PÁLHOZ

     Engem lombok hűvös éjelére
Bromios int, és habzó pohár,
Rád olympi lyánynak keble vár,
Hol mosolygva űl trónusán Cythére.

     Mirtuszt fűz a költő szép fejére,
S kény virányin, melyben nincs határ,
Szent örömtől lelkesedve jár,
Dőlvén kedvesének lágy* ölére.

     Ah, borítván égi szenvedelmek,
Rengetődöl istenálmokon,
S Hymened dalolják a szerelmek!

     Hallom vígan, mint Anakreon,
S táncba szállok érte rejtekimben,
S reng a rózsapárta fürteimben.

1813. szeptember 15. előtt

* Dem Vitkovics zum Trotz
(Kölcsey jegyzete a Szemeréhez,
1813. szeptember 15-én írt levelében.)