Kosztolányi Dezső

Budapest

Itt egy arany tábláju gyógytár:
a polcokon sok vén doboz;
karszéke régi és kopott már,
de oly hívó és otthonos.
A nagy üveg-ajtón ki is hat
a furcsa, gyógyszertári friss szag. -
Ott újra más újság akad:
egy drágalátos kirakat.
Előtte búsan elborongok:
uj bonbonok, sajt - frissike, -
aszalt gyümölcsök, friss csibe,
s elhagynak újra mind a gondok;
mert minden mélabút leront
egy - jól pirított csirkecomb.

Imádott Pest, bármerre járok,
néped, piperkőc dandy-id,
sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,
de főleg egy, mi felvidít,
és ez az egy tar, elfogódott,
gomboltkabátú ősz tudósod,
ki egy betű, hangjel miatt
a síkra száll és felriad,
nagy zajt kavarván a piarcon...
Ha egykor bosszantott nagyon,
de most babérjuk meghagyom,
hüvös galyáért nem tusakszom -
Őket mindenki megszoká:
hát éljenek mind, mind soká!