Kosztolányi Dezső

Cigányok

Káromkodók, csúszók-mászók, hizelgők,
lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.
Lustán pipáznak, vájva ócska teknőt,
mind éles ész, tolvaj, csaló, hazug.

Nyűtt ködmönükbe furcsa, régi kártya.
Lakóhelyük szennyes, dohos vacok,
az agg a vályogot könnyezve gyártja
s arany-hegyek regéin andalog.

Álmuk hizott malac, kövér csibe
s pokoltüzű szemük vad mélyibe
vér, bűvölet, arany-, ezüst-mese.

S a hold világos, kékes éjszakáján
az útra bámul az őrült cigánylány
és nézi, jő-e herceg-kedvese.