Kosztolányi Dezső

Idill a Hűvös völgyben

A lombokon vonagló nyári láz...
     Pirosló foltként lángol a napernyő,
a nevelőnő sápadt és merengő,
     a kisfiú a völgybe karikáz.

A kurtizán oly hallgatag szegény,
     bámul a lányra, várnak mindaketten,
a madmazell a földre néz epedten,
     kezébe sárga francia regény.

Bús vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,
     és egybeolvad a sürűbe bent
     a fák szerelmes, nyári sóhajával.

S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,
     mert látja csak, s nem tudja mit jelent,
     hogy porba hullt a francia regény...