Kosztolányi Dezső

Szekerek a holdfényben

Látod ott az éjszakán?
Négy szénás-szekér
a holdfénybe
ingva, félve
az útszélre ér.
A sejtelmes éjszakán,
a rejtelmes éjszakán
négy nehéz szekér.

Mint ősrégi babona,
múltakról beszél.
Nincs kocsis fenn.
Tudja isten
merre, merre tér,
a sejtelmes éjszakán
álom-terhes éjszakán
e sok vén szekér?

A nyomukba borzalom...
Újszülöttje ér
messzehangzón
sír az asszony
s nézi merre tér
a sejtelmes éjszakán
álom-teljes éjszakán
a sötét szekér.

A menyasszony fölzokog,
sír s a könnye vér.
Az ég oly bús.
Mint a koldús
sírva, nyögve kér,
s lomposan cammog tovább
a világos éjszakán
a síró szekér.

Hull a harmat hűvösen,
a telt hold fehér.
Száz kisértet
ront az éjnek.
Mér jön erre, mér
a sejtelmes éjszakán
a szent, selymes éjszakán
négy nehéz szekér?