Kosztolányi Dezső

Szemem gyakorta visszanéz

Szemem gyakorta visszanéz,
és úgy idézlek,
anyámnak atyja, régi gyógyszerész.

Arcodon mély magány jegye.
Te félreültél,
hogy mulatott cigánnyal a megye.

Azt mondják régi emberek,
tej, szódavíz volt
italod hangos asztalok megett.

Ruhádon nincs egy árva folt,
oly szűzi-rendes,
de körmöd a sok jódtól sárga volt.

Patikus-család hű fia,
könyved se volt több
csak egy latin, ó Pharmacopoea.

Bolyongtál a magyar mezőn,
lankadt zarándok,
fájó göröngyre estél könnyezőn.

Hányszor látlak, ifjú füvész,
alélva menni
egy tájon, hol az inség fütyörész.

Szívedbe méreg és virág,
bot a kezedben,
a válladon egy ócska hátizsák.

Ánizs, kamilla, jószagú
gyökér volt benne,
és benne volt, már benne volt a bú.