Kosztolányi Dezső

Tíz év után

Amerre járok,
     amerre nézek,
felém susog
     a hűs enyészet,
bedőlt siroknál
     búsan bolyongok,
holdfényben úsznak
     fönn a falombok.

Amerre nézek,
     amerre járok:
egy-egy üres hely,
     egy friss sir-árok,
ma is mulatnak
     s sírhalmot ásnak!
Bohó világa
     a változásnak!

Amerre nézek,
     amerre járok,
hívnak a szőke,
     bús délibábok,
a csalfa múltból
     hiú jövőbe -
küszködve bukni
     mindég előre!

Amerre járok,
     amerre nézek,
egy új reménytől
     mindenki részeg,
s én tépelődöm
     e szép világon...
Talányos élet,
     talányos álom!...